2014. július 31., csütörtök

Fehér nyári ruha

Nyáron, amikor csinos akarok lenni, mindig ezt a ruhát veszem fel. Eddig akárhányszor viseltem, mindig kaptam bókot érte. Pedig régóta megvan.

A főiskola másodéve után egy tévénél töltöttem a nyári gyakorlatom. Volt ott egy kolléganő, aki azon kívül, hogy kedves, kellemes személyiség, általam tehetségesnek tartott riporter volt, mindig csinos is volt. Minden nap, amíg oda jártam, hosszú nyári ruhában volt. Két hét alatt igen sok darabot láthattam rajta, és mindig rácsodálkoztam, hogy milyen elegáns. Az ő apropóján vettem ezt a fehér, hosszú nyári ruhát, ami idén ünnepli hetedik szezonját.
Klasszikus, még mindig megállja a helyét.

Az arany nyakláncról csak annyit, hogy nagyon régi már, sok-sok éve hordom. Tavaly a Lányom elszakította. Sokáig nem is hiányzott, aztán idén megjavíttattam, és most láthatjátok először itt a blogon. Még elő fog fordulni, de később már nem írok róla.







Fotók: Posár Ede

Ruhák:

Hosszú nyári ruha: Philip Russel (Jeans Club) - azóta már megszűnt
Szandál: dr. Batz

2014. július 23., szerda

A véletlen szülte

... a mai összeállítást. Ugyanis egy nagy aha-érzés fogott el, amikor ehhez a barna ujjatlanhoz a türkiz ékszereket társítottam. Hozzávettem még a latte-barna fonott karkötőmet, egy farmer miniszoknyát, és máris kész a csinos és kényelmes nyári öltözet.

Az ujjatlanról annyit érdemes tudni, hogy laza szabású, nagyon kellemes viselet a nyári melegben, ráadásul az alján lévő gumírozás miatt hordható a szoknyába betűrve is, vagy kívül hagyva, ahogy most csináltam.
Klasszikus színe van, ami állítólag mindenkinek jól áll, és bátran lehet hozzá hangsúlyos ékszereket választani.







Fotók: Posár Ede

Ruhák:

Ujjatlan felső: Mango
Fülbevaló, nyaklánc: Fércművek
Karkötő: saját alkotásom
Farmerszoknya: Takko
Szandál: Reno

2014. július 14., hétfő

Pánt nélküli ujjatlan

Egy olyan pánt nélküli ujjatlant választottam ma, amit már két éve kaptam, de idáig alig volt alkalmam hordani. Nagy pocakos kismama voltam, amikor először felvettem, télen, farmerhoz, kardigánnal. Aztán tavaly inkább Anya voltam, mint Nő, így kimaradt az életemből, és idén lett lehetőségem rendszeresen viselni.

Annyit kell tudni róla, hogy a Húgomtól kaptam, ha jól tudom, használtan vette. Imádom a színét és a mintáját, ha tehetném, még sok ilyen anyagú ruhát vennék. A szabása erősen kismamás, de nem zavar, ha pocakot csinál. Szeretem, és kész.







Fotók: Posár Ede

Ruhák:

Pánt nélküli ujjatlan: nem tudom, ajándék volt
Fülbevaló: Fércművek
Karkötő: saját készítés
Farmer miniszoknya: Takko
Szandál: Reno

2014. július 9., szerda

Pasztell nyár

A mai bejegyzéshez a legújabb szerzeményem, egy pasztell színű felsőm választottam.

Igen sok évnek kellett eltelnie, mire megkedveltem a pasztell színeket, mivel mindig az erős színű ruhákat részesítettem előnyben. Számomra két véglet létezett, a natúr színek, mint a fekete, fehér, barna, szürke, és az erőteljes, határozott színek - piros, lila, pávakék. Aztán már kevésbé akartam kitűnni a tömegből, inkább egy lenyugodott önmagam akartam lenni, aki külsőleg és belsőleg is nő. Ekkor jöttek a pasztell színek.

Ezen a pólón épp több is van: rózsaszín, lila, kék, barackszín. Kényelmes darab, ami nálam fontos szempont, a fazonja pedig épp az én széles vállaimra való, mert optikailag keskenyít.

A fotózás idején sütött a nap, meleg volt, de a reggeli hűvös és a déli esős idő után, a biztonság kedvéért a hosszú farmert és a kardigánt is magammal vittem. Itt és most a farmer miniszoknyával láthatjátok az összeállítást.







Fotók: Posár Ede

Ruhák:

Felső: Orsay
Fülbevaló: Fércművek
Farmer miniszoknya: Takko
Szandál: Reno

2014. július 3., csütörtök

Inspirációs fotó - csíkos póló

A mai fotózással egy régi kívánságom teljesült, ugyanis ezt az összeállítást már rég' kitaláltam, csak az időjárás sokszor közbeszólt.

A kedvenc bloggeremnél, Merricknél láttam egy inspiráló képet, amin kék szoknyában, és kék-fehér csíkos pólóban van. Gondoltam, ezt én is tudom, csak nekem mindez barnában megy. Így a fejemre szalmakalapot húztam, a vállamra táskát tettem, és készítettünk egy - az övével - azonos képet.

Íme, az amerikai Merrick, és a magyar Vik egy fotográfián. :)


A pólóm viszont nem csak egy szimpla csíkos póló, hanem csipkés a háta. Erről már bővebben írtam a másik blogomban, ott elolvashatjátok, itt most nem ismétlem magam.

A szoknya a szokásos praktikus barna darab, a szandál az unalomig hordott, kényelmes dr. Batz.






Fotók: Posár Ede

Ruhák:

Póló: átalakított (eredeti: Takko)
Szalmakalap: Kik
Táska: Gubolyka
Szoknya: Orsay
Szandál: dr. Batz